VISSZA 

VAGÁNYABB CSAJ VAGYOK - INTERJÚ TÓTH GABRIELLA KÉZILABDÁZÓVAL

Még nem volt 13 éves, amikor 2009 nyarán a Győri Audi ETO utánpótlásbázisára hívta a mások mellett Görbicz Anitát és Pálinger Katalint is felfedező Róth Kálmán. Az ország dél-keleti részében, a Berettyóújfalu melletti Komádiban felcseperedett, a felnőtt válogatottban 18 évesen a decemberi Európa-bajnokságon debütáló átlövő-irányító azt szeretné, ha egyszer majd nem Görbicz Anita lehetséges utódjaként emlegetnék.
Kipihented már az Európa-bajnokságot?
Most is edzéseink vannak, készülünk a meccseinkre. Karácsonykor is csak két napunk volt, 30-án meccsünk van, 1-jén már újra edzés. Korábban azért azt hittem, hogy kicsit több lesz a szabadidőm, de azért nem bánom, hogy nincs annyi belőle. Így is jut a tanulásra és a pihenésre.
Az utóbbi mit jelent?
Fekvés közbeni tévénézést és alvást. A válogatottban két edzés között is tudtunk aludni és még este sem okozott gondot az alvás, annyira elfáradtunk.
A Románia elleni, 20-19-es magyar győzelemmel végződött bemutatkozásod után is jött álom a szemedre?
Általában úgy alszom el, hogy végigpörgetem az egész meccset a fejemben, elgondolkozom a szituációkon. Ilyenkor lassítva látom a dolgokat, mintha a tévét nézném. Már akkor úgy éreztem, hogy a végjátékba nagyon jól szálltam be, tudtam segíteni két góllal, és csináltam egy hetest is.
Mennyivel másabb a felnőttek között játszani?
Fizikailag sokkal erősebbek és gyorsabbak. De mivel Kálmán bá' (Róth Kálmán a győri utánpótlásbázisnak számító Mosonmagyaróvári KC jelenlegi edzője, Tóth Gabi felfedezője) nagyon sok felnőtt trükköt, cselt és lövést mutat nekünk, külön-külön egyénileg is, így nagyjából képben voltam. Persze azért nagyon más, mint az ifi vagy a junior mezőny. De Kálmán bá' mindig azt mondja, hogy nincs értelme félni. Bár a meccs előtt izgultam, a pályán már elfelejtettem. A norvég faltól féltem, azt hittem, hogy ennél keményebb lesz, de meg tudtuk őket verni. Azt hittem például, hogy sokkal gyorsabb lábuk van, de még sem volt az. Az nekem külön jó egyébként, ha magasabbak és kicsit lassabbak, mert akkor a talajról lőhetek. Ezek az alsó, erős lövések becsapósak. Ha lenn van a kezem, az ráadásul nem csak azt jelentheti, hogy lábhoz lövöm, mert onnan még a felsőbe is fel lehet húzni.
Ezt is a Róth-akadémián sajátítottad el?
Már régebben is csináltam. Kicsiként ráéreztem, azóta egyfajta védjegyem. De már nagyon sokan használják ezt a talajról lövést.
Mit szóltál a vészkapusos felálláshoz, amellyel a dánok 23-20-ra nyertek?
Ez ellen nagyon nehéz védekezni. Készültünk valami ilyesmire, de azt hittük, hogy csak egy-két támadás erejéig próbálkoznak vele. Én ilyennel még egyáltalán nem találkoztam. Igaz, hogy játszottunk az osztrákokkal, akik rövid időre le-levitték a kapust, de ők gyengébb ellenfelek voltak, őket meg tudtuk oldani.
A dánok ellen miért nem?
Járt az agyunk, hogy hogyan tudunk segíteni egymásnak, hogyan tudnánk kivédekezni a támadásaikat, de nem találtuk meg a kulcsot.
Mi lehetett volna a megoldás?
Sokat beszéltük, hogy a ketteseknek fel kellett volna jobban jönniük, vagy hagyhattuk volna lőni Kristiansent középen befejező emberként (az irányító Kristina Kristiansen sprintelt vissza a kapuba a dánoknál 45 percen át), hogy aztán labdát szerezve lerohanjuk őket. De nem tudtunk gyors gólokat szerezni, és nem tudtuk azt sem elérni, hogy ő ne tudjon feljönni. Amikor egyszer sikerült, akkor is kihagytuk a bal szélről a ziccert. De Kálmán bá' szokta mondani, hogy a meccsnek vége van, hiába okoskodunk most már.
A sajtóban máris kikiáltottak Görbicz utódjának. Mit gondolsz, hozzá, Szucsánszki Zitához vagy Kovacsics Anikóhoz képest hol tartasz a kézilabdában?
Így magamtól nem nagyon tudnám megítélni. Azt érzem, hogy jó irányba tartok, és rajtam múlik majd, hogy mi lesz a jövőben. De azért az jó lenne, ha egyszer azt mondanák majd, ő a Tóth Gabi, és nem azt, hogy ő volt Görbicz egyik lehetséges utódja. Az is biztos, hogy a rutin nagyon hiányzik, tapasztalatlan vagyok. De az Eb azért is nagyon jó volt, mert kiderült, a felnőtt mezőnyben is bejönnek a cseleim, tudok lőni ott is. Lehet persze, hogy azért, mert nem vettek komolyan, nem ismertek az ellenfelek, és így jobban tudtam érvényesülni.
Irányítónak vagy átlövőnek tartod magad?
Egyre inkább irányítónak. Arra próbálunk koncentrálni is. Irányítóban ugyanis ki kell szolgálni a többieket. De ha Misikéből indulunk ki (a Misi vagy Misike Kovacsics Anikó beceneve), akkor kiderül, hogy ugyanolyan magas szinten lehet játszani az irányító poszton is, mint mondjuk a bal szélen. Nekünk Kálmán bá' szokta mindig mondani, hogy egy középső embernek akár a beállót is be kell vállalnia.
Az Eb-n látszott is, elemedben vagy, ha rögtönözhetsz.
A mai kézilabdában szerintem lehet improvizálni. Nálam amúgy is jön magától. Ha látok egy pici helyet, hogy le tudom adni a beállónak, akkor passzolok azonnal. Óváron a belső három poszton mindent meg kell oldanunk. Kimondott átlövőnk nincs is a csapatban, gyors lábú játékosaink vannak, és előfordul, hogy egyszerre három irányító is van a pályán. Aztán ahogy kijön a figura, úgy játszunk tovább. Bárhová odakerülhetünk. Ez feltételezi a rögtönzést is. Ha más csapatban lennék, akkor persze lehet, hogy nem így lenne. De mondjuk a spanyoloknál sincs kimondott átlövő, ők is a cselezésre mennek.
Amikor elkezdted, akkor is a cselezést kedvelted?
Ez tetszett meg, amikor a testvérem edzésekre járt, és én még csak visszadobáltam a labdát. Negyedikesen aztán beállhattam én is hozzájuk, jártunk diákolimpiákra, aztán a megyei meccseken már felsősként a Berettyóújfaluban játszhattam.
Ekkor figyelt fel rád Róth Kálmán?
Igen. A szüleim 2009 nyarán kaptak egy telefonhívást Győrből, hogy szeretnék, ha ide jönnék játszani. Kaptunk pár napot, hogy gondolkozzunk róla, mert mégis csak hatodik osztályos voltam, és nem egyszerű elengedni olyan messzire egy ilyen kislányt. Fel kellett jönnünk egy napra, de csak kicsit beszélgettünk, mert nem volt ránk Kálmán bá'nak sok ideje. Nekem egyébként nagyon jó emlékeim vannak, mert akkor kaptam egy Görbicz Anitás mezt. Azon a nyáron Lajosmizséről, Mohácsról, Kecskemétről nagyon sok gyerek került fel Hornyák Lajoshoz, akinél a megyei bajnokságban kezdtünk játszani. Mindenki új volt, nem volt baj a beilleszkedéssel, és a kollégiummal sem.
Róth Kálmán szerint a kézilabda nem a jó kislányoknak való. Néha ti is kilógtok a kollégiumból?
Kimaradások nem nagyon voltak, de vagányabb csaj vagyok, így tudunk majd mit mesélni a gyerekeinknek, vagy az unokáknak. Az biztos, hogy ritkán szoktam megijedni, de ennél többet azért nem árulnék el a sajtónak.
A Tóth családban más is kézilabdázott rajtad és a testvéreden kívül?
Anyukám focizott, majd idősebb korában kapusként kézilabdázott, a nagynénéim szintén játszottak, de nagy múltjuk nincsen. De ha ezelőtt öt évvel azt mondja valaki nekem, hogy 2014-ben Győrben leszek, akkor kiröhögtem volna. Amikor elkezdtem, eszembe sem jutott, hogy én ezt ilyen magas szinten fogom űzni. Vagy az, hogy a családommal együtt Győrben lakunk majd. Igaz, így nem tudtunk hazamenni karácsonykor sem. Ezért csak nyáron szoktunk Komádiba hazajárni.


RÓTH TÓTHRÓL:
Konkrét megkeresés nem történt, én csak annyit mondtam az újságírókollégának, hogy nincs szakmai akadálya annak, hogy Tóth Gabriella a Győri Audi ETO felnőtt csapatában folytassa pályafutását – reagált a VS. megkeresésére Róth Kálmán, a Mosonmagyaróvári KC vezetőedzője arra, hogy a hírek szerint tanítványa a felnőtt sztárcsapathoz igazolna. Mint mondta, a győriek fiókcsapataként működő egyesület eddig is utánpótlás bázis volt, a válogatottban az Eb-n bemutatkozó 18 éves irányító játékosról pedig már a nyáron is tárgyaltak, akkor annyiban maradtak, hogy egy évet még az alsóbb osztályokban is játszhat, de ha szükség van rá bármikor a „nagyok” rendelkezésére áll.
Országszerte vannak barátaim, akik szólnak, ha tehetségesebb gyereket látnak valahol. Tóth Gabira is az egyikük hívta fel a figyelmemet, és bevallom én még nem is láttam játszani, amikor megkerestem a szüleit – tért át a fiatal tehetség megtalálásnak körülményeire Róth Kálmán. A női kézilabda-utánpótlás egyik első számú hazai szakembere szerint aztán természetesen megnézte Berettyóújfaluban az akkor 12 éves lánykát, és nem csalódott. Mint mondja, azzal tisztában volt, hogy a női kézilabda bihari végvárában dolgozó Bencze Zoltán kitűnő munkát végez az utánpótlással, ráadásul elsősorban a gyerekek érdekeit tartja szem előtt, így el is engedi őket, ha biztosítva látja, hogy jó helyre kerülnek.
A családot nem tudjuk pótolni, de mindent elkövetünk, hogy a szüleiktől sokszor hónapokra elszakadó gyerekek biztonságban érezzék magukat, ha pedig azt látjuk, hogy a honvágyuk erősödik, haladéktalanul haza küldjük őket egy-egy hétre – folytatja Róth Kálmán. A legendás nevelőedző szerint a hozzájuk került gyerekek motiváltságához kétség nem férhet, ahogy a szülők áldozatkészsége is páratlan. Mint mondja, nagyon sokat köszönhet nekik a magyar kézilabda.
Gabit engedni kell játszani. Az ösztönös tehetsége mára taktikai fegyelemmel párosult – mondja Róth, aki szerint nagyon sok tanulnivalója van még tanítványának, de megérett már a felnőtt mezőnyre, hiszen gyerekkora óta idősebbekkel játszik, a tehetségén túl nyíltsága, őszintesége, munkabírása és az egész családját jellemző tisztessége segítette a beilleszkedésben eddig mindenütt.
FORRÁS: vs.hu VAJNA TAMÁS - 2014. DECEMBER 30.