VISSZA 

Tóth: Élveztem a játék minden percét!

Még csak most vált nagykorúvá, de már rendszeres résztvevője a Németh András által irányított magyar válogatott összetartásainak. Tóth Gabriella az mno.hu-nak nyilatkozott.
Mikor ismerkedett meg a kézilabda alapjaival?
Hajdú-Bihar megyében, egy Berettyóújfalu melletti városban, közel a román határhoz, Komádiban kezdtem el kézilabdázni tízévesen, az iskolai csapatban. Érdekes kezdés volt, mert eleinte csak azért jártam le, hogy a testvérem edzésein nézelődjek. Aztán megtetszett a közeg, és én is elkezdtem ezt a sportágat.
Úgy tudom, nagyon gyorsan felfedezték tehetségét, így nem volt véletlen, hogy erre Győrben is felfigyeltek. Nagyon fiatalon az ország másik végébe költözött, hogyan élte meg?
2009 nyarán kerültem Győrbe, akkor tizenkét éves voltam. Gyerekfejjel egy teljesen idegen és ismeretlen városba kellett költöznöm. Nem volt mellettem anyukám, aki sok mindenben tudott volna segíteni, így mindenről magamnak kellett gondoskodnom.
Általában a korosztályánál idősebb csapatokban játszik. Így az sem volt véletlen, hogy tizenhét évesen behívták a junior válogatottba. Hogyan fogadják az idősebbek?
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ilyen fiatalon már a junior válogatottban szerepelhetek. Sok klubbeli csapattársam is ott volt, így nem volt gond a beilleszkedéssel. Nyilván mindenki máshogy reagál arra, hogy csak idősebbekkel van körülvéve, de eddigi tapasztalataim alapján bátran mondhatom, hogy elfogadtak, és segítenek nekem.
A különböző portálokon a posztja mellé az van írva, hogy irányító, átlövő. Ez a sportág két meghatározó pozíciója. Melyik áll a szívéhez közelebb?
Mindkét helyen szoktam játszani. Azonban mindenképpen az irányító posztot érzem közelebb magamhoz, mert ott jobb teljesítményt tudok nyújtani, és a magasságom miatt nem vagyok egy tipikus átlövő alkat.
Nyáron egy utolsó másodperces góllal búcsúzott el az éremtől az U20-as válogatott a horvátországi világbajnokságon. Hogyan értékelné lehiggadva, átgondolva csapat és önmaga teljesítményét?
Nem úgy sikerült ez a világbajnokság, ahogy terveztük, nem jött ki a lépés. Négy év alatt ez volt a leggyengébb versenyünk. Nagyon bánt még a mai napig is az az utolsó másodperces gól, azt a meccset nekünk meg kellett volna nyernünk.
Csapata a 2014/2015-ös szezont már Mosonmagyaróváron kezdte. Azonban amíg nem készül el az új sportcsarnok, addig albérletben Mosonszolnokon kénytelenek játszani. Milyen az új környezet, hogyan fogadták az együttest a helyiek?
Nagyon jó a környezet. Bátran mondhatom: otthon érezzük magunkat! Úgy érzem, a helyiek jól fogadtak minket, eszméletlen hangulatot tudnak varázsolni a meccseken. A nehéz helyzetekben mellettünk állnak, így egyértelmű, hogy mi is odatesszük magunkat, és mindent elkövetünk a győzelemért. Ezúton is szeretném nekik megköszönni, hogy a csapat mellett állnak!
Mi a Mosonmagyaróvári KC SE célja ebben az idényben? Elégedett önmaga eddigi teljesítményével?
Az együttes célja, hogy stabilan nyolc között legyen a bajnokságban, és folyamatos fejlődést tudjon mutatni Róth Kálmán kezei alatt. Személy szerint mindig arra törekszem, hogy a lehető legtöbbet hozzá tudjam tenni a csapat játékához, de tudom, hogy sok mindenben kell még fejlődnöm.
Két évvel ezelőtt elsőként kapta meg a Görbicz Anita-díjat. A kézilabdában jártas szakemberek véleménye szerint Ön lehet a győriek csapatkapitányának méltó utóda. Minek köszönhető ez?
Elsősorban a rengeteg munkának. Azt szokták mondani, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét. Mindenképpen szerencsésnek érzem magam, hogy Róth Kálmán kezei alatt dolgozhatok, hiszen nála még az edzéseken is a legjobbra kell törekedni.
Németh András egy éve irányítja a női válogatottat. Az összetartásokra Önt is rendszeresen meghívja, bár a kapitány kvalitásai elismerése mellett hangsúlyozza: Tóth Gabriella a jövő embere. Nyakunkon a hazai rendezésű Eb, ami egy játékos pályafutása alatt jó, ha egyszer fordul elő. Miben kell fejlődni, hogy Tóth abriella neve is ott legyen a szűkített keretben?
Németh Andrástól sok újat tudok tanulni, de védekezésben és támadásban is egyaránt fejlődnöm kell. Tudom, hogy két világklasszis irányító, Görbicz Anita és Szucsánszki Zita van előttem a rangsorban, de azt megígérhetem, hogy nagyon fogok igyekezni az elkövetkező két hónapban.
A múlt hétvégén Szigetszentmiklóson nemzetközi tornát rendezett a Magyar Kézilabda Szövetség. A válogatott százszázalékosan tartotta itthon a kupát. Többek között Tóth Gabriella is pályára lépett, és hat gólt lőtt. A hétvégéről az alábbiakat mondta:
Minden alkalommal egyre jobban érzem magam a válogatottban, egyre jobban megismerjük egymást az idősebb játékosokkal is. Rengeteg most a fiatal, így a beilleszkedés is könnyebben ment. A hangulat az összetartásokon, edzésen és edzésen kívül is remek volt. Bár az edzések nagyon intenzívek, szövetségi kapitányunk sok játékos feladattal változatosabbá tette az edzést, amibe például egy kis foci is belefért. Természetesen taktikai feladatokat is gyakoroltunk, ilyenkor kapitányunk megköveteli a kellő figyelmet.
Személy szerint Németh András mindig biztat, minden alkalommal bátorít. Úgy érzem, szavai jó hatással vannak rám! A meccsek, a megbeszélések és a kemény edzések között azért maradt idő szórakozásra is: vannak közös programjaink, így például sokat activity-ztünk. A torna során remek meccseket játszottunk, és mi, fiatalok is sok játéklehetőséghez jutottunk. Amikor pályán voltam, igyekeztem a maximumot nyújtani. Minden alkalommal nagyszerű érzés a nemzeti csapatban játszani, most is élveztem a játék minden percét.
FORRÁS: mno.hu Tuser Krisztián, 2014. október 17.