VISSZA 

TANMESE A LEGTEHETSÉGESEBB MAGYAR IRÁNYÍTÓRÓL


Ahelyett, hogy felismernénk a rossz irányt, továbbra is a semmibe vezető, és közben a mesterségesen felduzzasztott forrásokat elherdáló utat járja a magyar női kézilabda. A tücsök és a hangya klasszikus meséje zajlik a szemünk előtt.


Vitán felül áll, hogy a Győr nem tarthatna ott, ahol, ha nem költene komoly pénzeket légiósokra. Ambros Martínnak amúgy sem az a feladata, hogy a magyar válogatott érdekeit is szem előtt tartsa, így teljesen felesleges számon kérni rajta azokat a döntéseit, amelyek értelmében Görbicz Anitát szélsővé degradálja (Kovacsics Anikó után ő már a második válogatott irányító, aki így jár Győrben), és egyáltalán nem játszatja a két éve még a legnagyobb magyar tehetségnek tartott Tóth Gabriellát.
Tóth esete a finanszírozási rendszer kontraproduktív hatásának tökéletes példája. A súlyos sérüléséből visszatérő irányító nem kap esélyt Győrben, a posztjára nyáron a norvég Stine Bredal Öftedalt szerződtette az ETO, így Tóthnak mennie kellett, ha játszani akart.
Első blikkre nem is tűnt rossz választásnak a bajnoki bronzérmes Érd, ahol folyamatos játéklehetőséget kap, igaz, vélhetően nem a legmagasabb szinten, azaz nem ott, ahol neki fejlődnie kellene, ha egyszer tehetségének megfelelő minőségű játékos szeretne lenni. A Fradiba nem mehetett, hiszen ott exgyőri sorstársa, Kovacsics Anikó mellett jutna neki kevesebb lehetőség.
A torz rendszer torzszülötteket hoz a világra
Nem is lenne semmi baj, ha a Győr és a Ferencváros, azaz a BL-ben a négyes döntőt célul kitűző csapataink mellett olyan klubok szerepelnének a bajnokságban, amelyek a magyar fiatalokkal képzelik el a saját szintjükön eredményes szereplést. Olyasmire gondolunk, mint a Dunaújváros tavalyi EHF-kupa-győzelme, amit javarészt a Kovács Anna-Bulath Anita-Triscsuk Krisztina belső hármasnak köszönhetett.
Sajnos ezt kevesen gondolják így a világ legerősebb női bajnokságában (idén előztük meg Dániát a koefficiensünk alapján). A negyedik helyezett Vácnak két brazil világbajnoka is van, a nyolcadik helyen végzett Siófokot két francia válogatott játékos erősíti, a kiesést egy ponttal megúszó Kisvárda keretében pedig kilenc (!) idegenlégiós szerepel.
Ennek a hatása nem is lehet más, mint hogy a drága pénzen szerződtetett, nemzetközi szinten is fajsúlyos játékosnak számító légiósokkal nem tudják felvenni a versenyt a magyar fiatalok, akik így vagy elkallódnak, vagy gyengébb csapatokban kénytelenek játszani – már ha van olyan, ahol nincs a posztjukon egy-egy délszláv légiós.
Na, kiket mutattak be Érden Tóth-tal együtt?
Az irányító kétéves kölcsönszerződést kötött az Érddel, ami azért akkor sem nevezhető előrelépésnek, ha Szabó Edina alatt végig játszani fog. A bajnokság hajrájában a Győr 11 góllal nyert Érden, és bár nekik nyilván nem a BL-győztes a mérce, azért a világ legerősebb bajnokságának bronzérmesétől talán nem túlzó elvárás, hogy ne töröljék fel vele saját csarnokának parkettjét.
Így gondolhatták ezt Érden is, hiszen Tóth szerződtetésével egy időben bemutatták a csapat további nyári igazolásait is: a francia válogatott kerettag Coralie Lassource és Julia Foggea közül előbbi a KEK-elődöntős Issy Parist, utóbbi pedig a két éve még a BL-középdöntőbe jutó Fleury Loiret-t hagyta ott az Érd kedvéért. Érkezett még a több mint százszoros svéd válogatott Jamina Roberts is, és egyikük sem levezetni jött: 24-27 éves játékosokról beszélünk.
Az érdieknél játszik már a korábbi BL-győztes Andela Bulatovic, a szintén francia válogatott Mariama Signaté, és a spanyol válogatott Mireya González is. Így az új igazolásokkal együtt az Érd, amelyre talán mondhatjuk, hogy a két BL-csapathoz minőségben legközelebb álló csapat, fel tud állni úgy, hogy csupa külföldi alkotja a csapatot.
Az érdiek voltak elődöntősök az EHF-kupában, negyeddöntősök a KEK-ben, és egyszer csak egy hajszál választotta el őket a BL-indulástól (a Fradi ütötte ki őket a selejtezőben nagy nehézségek árán), de ezek az eredmények abszolút nem igazolják a csapatépítési stratégiát. Az Érdtől senki nem azt várja, hogy világverő csapata legyen, és nem is lesz, hiszen lehetőségeiket tekintve még így is nagyon messze van a két magyar BL-klubtól. De nem is csak az ő hibájuk, ami történik, hiszen az eltorzított női bajnokságban már a bronzéremért is muszáj minőségi légiósokat szerződtetni. A rendszerrel van a baj, nem az érdi csapat vezetőségével.
Nézzük meg együtt az Ébredések című filmet
Ha most nagyon távolinak tűnik is, egyszer vége szakad a habzsi-dőzsinek. Ha pedig az indokolatlanul felduzzasztott források befagynak, csak azok maradnak talpon, akik a bőség idején sem csak a holnapot nézték, hanem gondoltak a jövő évre is. Akik utánpótlásra, felkészült serdülőedzőkre, szivacslabdás gyermek-kézilabdára és toborzásra költötték a pénzt. Akik külföldi sztárokat vásároltak, azoknak irány a süllyesztő.
A női kézilabdáért rajongók azonban már most, a bőség idején is érzékelhetik a gondokat. Hiába hoztuk el ugyanis a világ legjobb kézilabdaedzőjét a női válogatott mellé, Kim Rasmussen sem tud mit kezdeni a kézhez kapott helyzettel. Olyan játékosokkal kellene eredményt elérnie a világ legjobbjaival szemben, akik kisebb klubokban, kisebb célokért, alacsonyabb rendű megmérettetéseken edződnek, mert nincs hely számukra a sztárklubokban. Az Érd például hat játékost ad a válogatott bő keretébe.
Az 1999-ben Bajnokok Ligáját nyert Dunaferrben egy légiós (a szlovák cserekapus, Marianna Gubova) szerepelt a később magyarrá lett Radulovic Bojana mellett. A Siti Bea, Ferling Detti, Kocsis Erzsébet, Mátéfi Eszter nevével fémjelzett generáció válogatott szinten is komoly eredményeket ért el, míg az idei BL-győztes Győrben tulajdonképpen csak az a Görbicz Anita tekinthető magyarként kulcsszereplőnek, aki a szélre száműzve kénytelen lejátszani pályafutása utolsó éveit. A válogatottban persze továbbra is irányítóként szerepel.
És nincs senki, aki a hangya nevében szót emelne a nyarat újra végigzsizsikelő tücsök ellen.

FORRÁS: hosszabbitas.hu 2017. július 18.